"Láttam rendkívüli lényeket: ember-alakban isteni tennivalót végezve – földi erővel mennybeli harmónián szorgoskodva közöttünk. Mások, ugyancsak, akár mi: halandók, jellemet és szépséget hordoztak rendkivülit, ilyenmód égbelit, itt lent. Szólhattam, anyanyelvemen is, velük és, mert férfiak és nők ugyanúgy rendeltettek e sorsra: volt, aki ágyamban nyúlt el pihenőre, kitárván testét, egyszerűen s feje vállamon ébredt, majd éppoly köznapian konyakot töltött, megfőzte a kávét, nem sejtvén maga sem bizonyára, hogy: ki, mi ő? Vagy nem leplezhetvén le magát, ahogy ők sem: Ábrahám angyalai… Félelmetes is, de néha varázslatos is volt élni." (Illyés Gyula: Félelmetes és varázslatos)