... Éppen csak hunyorgott a nap a fenyvesek mögül, amikor Guszti bácsi hóna alatt a kíváncsi medveboccsal a falu határához ért. Egész úton önmagával viaskodott, de tudta, a védtelen állatról gondoskodnia kell valahogyan, késő már ahhoz, hogy szélnek eressze. Szerencséjére a portája éppen a falu szélső végére esett, így megvárta míg besötétedik, hogy észrevétlenül csempészhesse haza a bocsot. Minden pillanatban, amikor kétségei támadtak döntésével kapcsolatban, csak belenézett a nagy barna szempárba, s abban visszaigazolást talált.

hunter-with-dog_4037.jpg

 

Guszti bácsi végül belopózott saját házába, szinte lopakodva a didergő gyümölcsfák között, izgága vizslái között. A később egyre sűrűsödő problémák már itt elkezdődtek: Hol aludjon a bocs? - vakargatta a fejét a vadász. Amíg ilyen apró, szíve szerint a dunyhája alatt melengette volna, ám előrelátó volt, s első ötletében egy régi, fából tákolt kutyaház ötlött az eszébe, amely a padláson hevert évek óta. Fogta magát, lecipelte a düledező odút, felállította a kertben, régi lópokrócokat hordott bele bélésül, s egy kis meleg tehéntejet öntött a piros bádogtálba, gondolván, a bocsnak jól esik majd vacsorára. Beterelgette a kölyköt a faházba, a kutyáit betessékelte a kandalló mellé, magára zárta az ajtót s feszülten figyelt mögötte, hogy vajon mi történik.
Eltelt néhány perc, a bocs megtalálta a tejet, s hallhatóan fészkelődött a pokrócok között. Guszti bácsi megnyugodott kissé, s úgy döntött gondolatai rendezéséhez elpöfékel egy adag jófajta dohányt. A kandalló sercegett, a vizslák Guszti bácsi karosszéke köré gömbölyödtek, s éjjeli béke szállt a falura is. Nem sokkal éjfél előtt a vadászt kintről beszűrődő zajok zökkentették ki bóbiskolásából. Először csak kaparászást halott, ám erre még flegmán legyintett, mondván, a bocs biztosan a helyét keresi. Aztán puha léptek neszére lett figyelmes a kertből. A hangok egyre közelebb értek a bejárati ajtóhoz, s egy időre csönd lett. Guszti bácsi ekkor felállt, s kinyitotta a bejárati ajtót, aminek küszöbén ott ült a barnaszemű medvebocs olyan keservesen nyüszögve, hogy az ember szíve belefacsarodott.
Tudta a vadász, hogy amit tesz, minden természeti törvénynek ellentmond, s olyan láncolatot indít el, amelynek egy ponton túl nem lehet majd gátat szabni. Ennek ellenére esze felett győzött a szíve, így ölbe kapta a medvebocsot, s horkoló vizslái közé fektette. Nem sokkal később ő is nyugovóra tért.

Még alig hajnalodott, amikor Guszti bácsi szemei felpattantak. Talán reménykedett abban, hogy a medvebocs s minden, ami előző nap történt, álom volt csupán. Kisétált a nagyszobába, a vizslák már sürögve fogadták s a konyha felé terelték. A kölyök medve nagy gonddal pakolta ki a szekrényből a téli tartalékból megmaradt krumplit és lisztet, beborítva ezzel a padló utolsó centimétereit is. Guszti bácsi hirtelen nem tudta mitévő legyen, csak abban volt biztos, hogy döntését már nem másíthatja meg, együtt kell élnie egy vadállattal legalább addig, amíg meg nem erősödik annyira, hogy visszaengedheti az erdőbe. Ám, hogy addig mitévő lesz, s hogyan telnek majd el a napok, fogalma sem volt.
Alig fejezte be a konyha takarítását, amikor kopogtattak az ajtaján. Guszti bácsi első rémületében bezárta a bocsot a konyhába, s mintha mi sem történt volna, ásítozva ajtót nyitott a legkisebb, hatéves forma Paksy fiúnak. A bankigazgató szőkehajú fia kíváncsian pipiskedett a zavarodott vadász előtt, hátha belátást nyer a kincseket rejtő szoba rejtekeibe.
Csak azért jöttem - kezdett bele mondandójába a fiúcska - mert megígérted, hogy az első tavaszi napon elviszel magaddal az erdei sétádra. És nézd, kisütött a nap, lehet, hogy már az irhakabát sem kell! Ugye veled mehetek?
Guszti bácsi zavarodottan nézte a Paksy fiút, majd megpróbálta eltessékelni azzal az indokkal, hogy előbb kérjen engedélyt az édesapjától, s majd ha ő rábólintott a sétára, elindulhatnak. Csakhogy a kisfiú szemfüles volt, s már előre jóváhagyatta az erdei kalandot, így a vadász beterelgette az ajtóból, s a fotelba ültette megtiltva neki, hogy onnan elmozduljon. Ám a gyermeki kíváncsiság nem áll ellen semmilyen tiltásnak, így a kis Paksy fiú, Gyula valamilyen benne motoszkáló hetedik érzéktől vezérelve a konyha felé vette az irányt, ahol csodák csodájára egy pici medvebocsot talált. Sikongatva rohant Guszti bácsihoz, hogy medve van a házban, játszhat-e vele, honnan jött ide, megsímogathatja-e, elnevezheti-e és egyébként is, mikorra fog óriásira nőni. A vadász tudta, hogy innen már nincs visszaút, délutánra az egész falu tudomást szerez a bocsról.(...)

A bejegyzés trackback címe:

http://enesaszerelmeim.blog.hu/api/trackback/id/tr6911657930

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.