I am the rain
2010.07.18. 08:56
Mindenkivel törénnek néha valós és olykor valótlannak tűnő dolgok. Olyasmi, amit másnak inkább el sem mesélünk, mert talán el sem hinné. Vagy torzítjuk a valóság irányába, hátha úgy "hihetőbb", de az igazi érzés megmarad csak nekünk és akárhányszor eszünkbe jut egy egy magányos pillanatunkban, átadjuk magunkat ennek a jóleső emléknek. Olykor az ember elérkezik egy olyan pillanathoz , hogy "nagytakarítást" végez a lelkében, száműzi az olyan érzelmeket, emlékeket, amiket nem odaillőnek talál. Nálam ez nem tudatos, sőt, van ami csakúgy magától távozik, mert már nem érzi jól magát és van ami mindig bent marad, és nem jön ki. Nehéz kifejezni az ilyesmit, van akinek megadatott a képesség, de én azon emberek közé tartozom, akinek nem.
Egy festő, leül a paletta elé, és megfesti, amit a szavak nem tudnak már elmondani, kipakolja a teljes készletet, ami belülről feszeget és elemi erővel akar kitörni a legsötétebb sarokból. Elkészül a mű, amely pillanatnyi megnyugvást hoz, senki nem látja értelmét, a művésznek mégis sokatmondó, beszédes, megannyi emlék, érzés fájadlom, öröm, bánat lapul benne. Talán Picasso képei azok, amik nekem tükrözik azt a zavart és káoszt, amit rejthet egy ember lelke de ennek ellenére testet ölt a vásznon, látható lesz, kézzel fogható, értelmet nyer, fizikai valóságában megjelenik egy érzés, ami talán csak egy elfáradt márciusi délután egy csöndes beszélgetésről, vagy egy felkorbácsolt vágy egy nő iránt, egy pillantás, ami hegyeket mozgatott meg. Az ecset mégis akár egy csatorna szivárogtatja kifelé az érzést a vászonra. És megjelenik, ott van előttünk, látjuk, megérintjük, megvalósult.
A zongorista, leül a hangszere elé, és mintha valami bentről irányítaná a végtagjait, megszólal egy dallam, ami utat mutat befelé, segít megérteni, mi történik, mi van ott belül, ki az az ember a hangszer mögött. Mit sem ér ilyenkor a szó, a név, hogy milyen díjakat nyert, ki az apja, ki az anyja, honnan jött, hova tart. Ez mind semmitmondó, hiszen a hangszere az ami elmondja, kicsoda ő. Kisebb koromban, mindig a zenészek arcát figyeltem. Mivel a szüleim minden lehetőséget megadtak, hogy megtalálhassam a saját "hangszerem" mindent kipróbálhattam, többek közt a hegedűt is. Aztán 3 év kitartó gyakorlás után, miután a 'megfogtam egy szúnyogot' már ragyogóan ment, az oktatóm tanácsára beültem egy - két alkalommal az ifjúsági zenekarba. Igaz én csak a kottatartón ütögettem a ritmust a vonómmal, de akkor láttam először azt az arckifejezést, amit azóa is figyelek. Ott ült egy nő, csellóval a kezében. Egészen át volt szellemülve. Mindenki hangolt, elég nagy volt a zűrzavar, ahogy az egy nagyzenekari próbán lenni szokott. Ő meg csak játszott egy dallamot, egész testében együtt mozgott a hangszerével, mintha eggyé vált volna vele. Az arca egészen eltorzult, valamilyen elképesztő hisztérikus vonaglásban tört ki. Nem nagyon figyelt rá senki, de engem lenyűgözött. Talán valami kijött. Anyira átszellemült, hogy nem is érzékelte a külvilág eseményeit. Ezen élménytől ittasan hazamentem, és megpróbáltam ráébreszteni kedves szüleimet, hogy a cselló az én hangszerem. Nem hittek nekem :) úgyhogy a hegedűt is abbahagytam , amit a közvetlen környezetem nagy megkönnyebbüléssel vett tudomásul.
Azóta ráébredtem, nem lesz belőlem sem hegedűmvész, sem balerina, sem a Nemzeti Színház ünnepelt színésznője. Valami mégis megrekedt belül. Úgyhogy érzelmi "fogyatékosként" mások művein át jönnek ki néha dolgok. Keresem a szót, a dalt , a mozdulatot, a 'mankó' mögött az embert. Hátha kijön valami bentről. ... De nem nagyon akar. És az ilyen kudarcélmények után, csak merengek magamon, a fogyatékosságomon, és úgy érzem magam, akár az eső. Csak esik, monotonon, szürkén, általában csak bosszankodnak rajta az emberek, áztat, tisztít, megpróbálja elmosni ami előtte volt, és tiszta lappal indítani újra, ami még csak most jön. Megállíthatatlan, de nincs túl nagy jelentősége. Nos, I am the rain ....
https://www.youtube.com/watch?v=KmGA48uUfo4
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
joiNt 2010.07.20. 21:49:29
