Vissza a kezdetekhez
2010.07.27. 08:52
Azt mondják a dolgok 7 évente változnak egy nagyot. A kapcsolatoknak 7 év az egyik fordulópontja, a válások legtöbbször 7 év házasság után történnek meg és a személyiségünk is 7 évente változik nagyot, akárcsak a kígyó a bőrét, ledobjuk egykori szokásainkat, tulajdonságainkat, és hátrahagyjuk a múltat, új életet kezdünk. Akkor is ha nem vesszük észre. Nem mellesleg, a sárkánynak is 7 feje van a mesében, hetedhét országon túl is hangos a lakodalom, és 7 szűk esztendő után jön a 7 év bőség. Ha jobban belegondolok egészen félelmetes összefüggések fedezhetőek fel, és ha ezen elméletre támaszkodom, és végiggondolom az eddigi életemet, akkor rádöbbenek, valóban van némi igazság ebben az egészben.
Borzasztó nagyot változtam és ez a dolog egyre többször előkerül a mindennapi életemben, jelzi a környezetem, és érzem én is. Tudom, hogy mi illetve ki idézte elő ezt a váltást és néha hálás vagyok neki, néha pedig a pokolba kívánom. Csak azt tudom, hogy összeomlott körülöttem minden, és újra össze kellett raknom dolgokat, a helyére kellett illesztenem a szétdúlt emlékeket, és építkeznem kellett, kicsit a múltból, kicsit a jövőből. Hordalékként ragadtak rám különféle emberek tanácsai, póruljárt szívek tanulságai, de az események kuszaságát csak az én kezem tudta kibogozni. Ez talán a legnehezebb felismerés. Amikor az ember válságba kerül, pánikszerűen elkezdi maga köré gyűjteni azokat, akikről úgy gondolja, majd kihúzzák a szaros gödörből. Pedig senki nem húz ki. És a legmélyebb ponton, amikor minden sötét és borús, úgy éreztem, nyakig ellep a guanó. Azok az emberek, akik az addigi életemet összetartották mind kiszálltak hirtelen. Feltartott kézzel hátráltak, hogy nekik semmi közük az egészhez, mintha megfordult volna a világ. Egyedül maradtam. És ez az a pont, amikor mindenkinek megvan a választási lehetősége. Vagy megkeseredik, és bezár egy ajtót , amit többet nem nyit meg, de él tovább ugyanabban a szarosgödörben, amiben addig is, csak homokba dugja a fejét, és úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Tetteti a hülyét és látszólag jól elvan. Másokat okol a saját hibáiért, a saját nyomorúságáért, pedig csak és kizárólag önmaga a hibás mindenért. És van a másik véglet.
Egy ideig szenvedtem magamtól. Már nem is mások idegesítettek, hanem én saját magamat. Ez azért pokoli, mert én és önmagam mindig együtt vagyunk, levakarhatatlanul. :) Másokat okoltam, sznvedtem magamtól, de azért ügyesen titkoltam, hogy bármi gondom lenne. Én voltam maga a megtestesült magabiztosság, céltudatosság, a NŐ aki tudja, hogy mit akar és kitől. És elég volt egy leheletnyi pöccintés, és kiborult a bili. Mániásan futottam, már nem is a lábam vitt, hanem az ideg. Rámsütötték, hogy kattant vagyok, és féllábbal már bent álltam a pszichiátrián. Aztán valaki, mondott valamit. Butaságnak tűnt, de sötét szobám rejtekében kipróbáltam. És elkezdtek változni a dolgok. Egyik esemény következett a másikból. Nem volt egyszerűbb és garantáltan nem volt egy sétagalopp. De volt egy lényegi különbség, és nem maga a gondolat volt forradalmi, amit Linának köszönhetek, hanem az, hogy Én tettem Magamért valamit. Hoztam egy döntést, és adtam egy esélyt saját magamnak. Tettem egy lépést, hogy változzon az életem. Nem más, nem a barátaim, nem a családom. Hanem én, magammal elkezdtem kibékülni, elkezdtük Magunkat rendbehozni. Más lett a minőség és más a motiváció. Elkezdtem magamat emberszámba venni.
Lina bajban van. Próbálok neki segíteni, de nem tudok. Van egy pont, amikor már senkinek semmi köze a másikhoz, amikor már takarodót kell fújni a segítő szavaknak, az együttérző hümmögéseknek, amikor félre kell állni. Döntést kell hozni. Kőkemény és pokoli nehéz. De meg kell saját magunkban bízni, el kell hogy higyjük saját magunkról, hogy tudunk jó döntést hozni, de igazából mindegy hogy mi lesz a kimenetele. Úgyis lesz benne hiba. De kell a tudat, hogy én alakítottam így, és tettem egy lépést saját magam felé. Nem azért, hogy valakinek jó legyen, nem azért, hogy másnak ne essen rosszul. Azért, hogy nekem legyen élhető az életem. Kell az önzőség. Muszáj.
Aztán eltelik 7 év, és újrakezdődik minden. Tiszta lappal indulunk, nyugtázzuk a múltat, habzó szájjal várjuk a jövőt.De aztán valahogy mindig visszatérünk az alapokhoz. A startkockához. Eljutunk mindig A-ból B-be, hogy aztán felismerjük, B valójában ugyanaz mint A. Mindvégig azért küzdöttünk, hogy legyen minden ugyanúgy mint A-ban volt. Ördögi kör, de megújulunk újra és újra, hogy tiszta lappal indulhassunk a kezdetektől. Furcsa az ember.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
