Mély álmukból ébredeztek még a Kárpátok hegyei, alig ocsúdva a zord tél után, amikor február vége felé, valahol, az óriás hómezők egy távoli kis helyén kibújt a földből az első hóvirág. A tavasz ígéretére a fenyőrengeteg is mintha megrázta volna magát, jelezvén, vége a fogcsikorgató hajnaloknak.
S talán éppen ez lehetett az oka, hogy Guszti bácsinak ezen a reggelen a szokásosnál is korábban, szinte parancsszóra pattant fel a szemhéja.
A megyében, s még azon is túl ismerték a nevét, mert vadász ember lévén ezer és egy vadregényes történet volt a tarsolyában az erdőben lakó farkasokról, a szelíd őzekről, a vadászat izgalmairól, a hegyen dúló viharokról s mindarról, hogy életveszélyes kalandjait milyen csodával határos módon élte túl. Köszönhetően erős, kikezdhetetlen fizikumának, éleslátásának, a vadak ismeretének, talán egy kicsit a jó szerencsének is, s legfőképpen hatalmas szívének, amelyben az egész világ elfért, kiváltképp az a számlálhatatlan cirkalmas történet, amivel a faluban lakó gyerekeket kápráztatta.
Guszti bácsi hatvankét éves korára megállapította, életében egy nőt szeretett igazán, a megboldogult Várhegyi József leányát, Ilonkát. Maga sem tudta volna megmondani, hogy esetlenségét, mindig piruló arcát, vagy kissé túlzó szerénységét találta e bájosabbnak. Annyiban volt csak biztos, hogy minden nap végén, amikor közeledett a lefekvés órája, arra gondolt, ahogy Ilonka a kertben ücsörögve teremtői gonddal fonja a haját kalácsba, épp úgy, mintha a világ sorsa múlna milyenségén. Az érzés viszont plátói maradt, Guszti bácsi tisztelettudó, szerény ember volt, sosem merte volna felfedni ártatlan vonzalmát.

Így szállt el lassan az ifjúkor, s Ilonka ráncos öreg néni lett a Vas fiú mellett, boldogan, vagy boldogtalanul, ki tudja. Annyi bizonyos, hogy minden délután, amikor a nap már lefelé kanyarodott, kiült a kertbe éppen szembe Guszti bácsi portájával, levette a kendőt a fejéről, s hosszú copfba fonta a haját alváshoz. Majd megfogta a lócát, s bement a házba.
A falu mesélőjének pedig beteljesült szerelme lett az erdő, a hegyek, a folyvást körülötte sündörgő vizslák s az eső utáni mező illata. Azon a márciusi reggelen pedig csak arra tudott gondolni a kert végében ácsorogva, hogy az évnek ezen a sokat ígérő napján végre elindul fácánt lőni, hátha már őket is felébresztette a hóvirág. Nem téblábolt sokat, felvette kissé elnyűtt, zöld vadász kabátját, csizmát húzott, átvetette vállán hosszú csövű puskáját, üstökébe nyomta kalapját, s éles füttyszóval jelezte a még ásítozó vizsláknak, hogy egy percig sem vár rájuk tovább az erdő.

Körülbelül fél óra gyalogútra esett a falutól a hosszú fasor vége, amelyből maroknyi tisztás nyílt. Guszti bácsinak a vizslák törték az utat a hóban, szinte csak a farkuk hegye látszott ki a dunyha alól, csaholásuk messzi visszhangzott. A nap ekkorra már felfelé kúszott, meg-megkapta a didergő fákat. A kutyák zűrzavara nyulakat ugrasztott ki odújukból, s egy-egy tétova őzsuta is ijedten kapta fel a fejét a hirtelen jött ugatásra.
Guszti bácsi keze még csak nem is indult meg a puska felé. Furcsa vadász volt, tulajdonképpen nem is igazi, csak olyan vadász-féle. Sosem vallotta volna be másnak, de előbb vitt haza törött szárnyú madárfiókákat ápolni, mintsem, hogy kilője az anyjukat. Szelíd férfi volt, aki úgy hitte, ember és természet békés egyensúlyát csak a magafajta együgyű lelkek tarthatják fenn. Vigyázott az erdőre, s a benne élőkre, vizsgálgatta, pátyolgatta őket, de olykor mintegy bizonyítékként, évente talán egy-két alkalommal vaddisznót vagy fácánt lőtt, hogy szó ne érje a ház elejét.
Dacára viráglelkűségének történt vele egyetlen olyan eset hosszú, hosszú évekkel ezelőtt, melynek nyomait azóta is viselte magán, s aminek emléke csillapíthatatlanul hozta elő belőle a vadászösztönt, ilyenformán pedig a szilaj férfit is.  (...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.