Waka waka
2010.07.04. 08:50
Végigsöpört rajtam a waka-waka! Átjárta a testem és a lelkem, minden porcikám vibrált tőle. Megcsapott Afrika és a szabadság szele. Aki ismeri a dalt, az talán érti, aki nem, annak kötelező! Nem vagyok oda a pop zenéért, de vannak olyan dalok, hangsorok, dallamok, amelyek megrezegtetik lelkem húrjait és nagy hatással vannak rám, ez talán mindenkivel így van, a zeneszerzők és muzsikusok reményei szerint is. Nos így volt ez most is, bár az első gondolatom Afrikáról eddig az éhező Etiópokra és a fegyveres színesbőrűekre korlátozódott sajnos... De MOST !
Él Afrikában egy törzs, egészen kevés lelket számol, talán alig 30-40 fő. Nem vagyok az az antropológus fajta, de Ők a "hadzák" mégis olyannyira felkeltették az érdeklődésemet, hogy önkéntelenül is elkezdtem utánuk olvasni, nem olyan nagy sikerrel, hiszen alig tudni róluk valamit, mint utóbb kiedrült. Sajnos.
Ők, az 'utolsó vadászok' akiknek egészen egyszerű szabályaik, életmódjuk van, mégis ezek teszik őket igazán szabaddá, és ez itt a lényeg! Kedvesek és befogadóak az idegenekkel szemben, de foggal körömmel ragaszkodnak önállóságukért, ha arról van szó. Vándorló, gyűjtögető népek. Nem hisznek semmilyen istenségben, nincs náluk sem főpap, sem guru, sem Sámán. Egy vezetője van a törzsnek, aki orvosolja az adandó problémákat. Egy törzsi táncuk van, az 'epeme' , ami által a halott szeretetteikkel kommunikálnak , de a tanulmány írója megjegyzi, hogy egy alkalommal, amikor nézte törzsi táncukat, egy 16 év körüli fiú éppen becipelt magával a bozótba egy fiatal bennszülött hölgyet ... Nem ellenségük az idő, képesek akár 3 napokat is várni egy-egy emberre a megbeszélt fánál és nem kiabálnak, nem hívgálnak, hogy "Hol vagy már???" , türelmesek, tudják, a jó dolgokra mindig sokat kell várni. Hogyha egyikük szerelmes lesz, azzal jelzi leendő párjának, hogy mellé teszi a pokrócát, de alapvetően nem hisznek a házasság intézményében, hogyha 'megunják' egymást, áthelyezik szálláshelyüket egy új, izgalmasabb partner mellé. Nincs erőszak, nincsenek büntetések, nem ismerik az emberek erőszakos, kényszeredett világát. Pedig a helyi szervek mindenáron iskoláztatni akarják a gyerekeket és közmunkára fogni a felnőtt törzstagokat. De ők nem engednek, vadásznak tovább, vándorolnak, kémelelik a végtelent, védik a közösségüket a civilizáció ellen... Annyira SZABADOK!!!
Csodálattal olvastam Róluk, néztem a képeket, amik tükrözték mindazt, amit elképzeltem. A Békét, a Nyugalmat, a Harmóniát és azt a végtelen Szabadságot, amit nekem ők jelentenek, amit mi intelligens, civilizált polgárok nem tudunk megvalósítani, annak ellenére hogy demokrácia van, függetlenség van ... Miért olyan nehéz, ha adott nekünk is minden feltétel?
Nos kicsit el is szomorodom, mikor hallom a waka waka-t, irigylem a szabadságot, az önfeledtséget, azt az egyénen kívüli állapotot, amit elérnek tánc közben. Vágyom rá minden porcikámban, minden sejtemben lüktet a tam-tam... itt a betondzsungel közepén, ahol talán mi, lelkünkben szabadok lehetünk az utolsó vadászok ...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
luvagyokbudos 2010.07.04. 10:21:28
luvagyokbudos 2010.07.04. 10:23:30
Trulla 2010.07.06. 06:00:13
titusz és pati 2010.07.07. 14:27:55
Titusznak tetszett az "egyedül" c.poszt,
Patinak teszik a vers...
Kérjük a következőt :)
titusz és pati 2010.07.07. 14:32:40
Titusznak ez a video még a waka-wakánál is jobban tetszik :)))
www.youtube.com/watch?v=TMKPK8Pwf-o