Hosszan utaztam a tengeren. Az út csöndes volt és békés. Az ott élő népek nem beszélnek emberi nyelven, csak a halak meséjét értik meg. Valaki gondolatiban barangoltam éjszakánként. Kerestem egy emléket, egy érzést, egy mozdulatot, amire ha később emlékezni fogok, akkor visszajutok hozzá. Hiszen lábnyomok ezek, ha el is engedjük Valaki kezét, a legnagyobb zűrzavarban visszavezetnek hozzá. Így múltak az éjjelek, egyik követte a másikat hónapokon, éveken keresztül. Amikor leszállt a legnagyobb sötétség, és féltem, nem tudjuk, utunk merre tart, lenéztem a komor habokra, és lampionként világító medúzák sora kísérte magányos kalyibánkat. Nesztelen úsztak a hajó köré, mint megannyi varázsos gyertyaláng, mint fénylő lámpások a tengeren. Szívemben béke volt és végtelen szeretet. Minden nappal éreztem, a levegő egyre szárazabb és melegebb. A hajnal langy fuvallatokat hozott, melyeknek furcsa kénes illata volt. Nem sejtettem még, hová érkezünk, de bíztam a Gyógyító szavaiban. Szívemben félelemnek nem volt helye. Utunk során folyvást kerestem a Messzelátók tekintetét. Furcsa népek voltak. Bőrük színe akár az égetett kávébab. Lábuk és karjuk oly hosszú, mintha gólyalábakon lépkednének, ezért a földön mindig görnyedve jártak, nem néztek fel. Szemükben a messzeség minden apró pontja külön helyet kapott, de vakok voltak a jelen halandóságaira. Szemhéjuk íve, akár a horizont görbéje, pilláikat a szél egyengette.  Időnként Egyikük a hajó orrához ballagott, kinyújtotta görnyedt térdeit, tekintete a távolba kúszott, messzi tájakat kémlelt. Majd mély lélegzetet vett, hogy fuvallata helyes irányba terelje a hajót, melyet olykor tévutakra sodort a szeszélyes tenger. Gerince olyan magasra nyúlt, hogy üstökét a felhők cirógatták és a távolban nyújtózó albatroszok fülébe súgták a messzeség titkait. Majd lassan leereszkedett hozzánk halandókhoz, szívében minden tudással, melyet emberi elme fel nem foghat. Leballagott görnyedt lábain oly puhán, mintha a felhőkön lépkedne. Talpa alatt nem reccsentek a vén deszkák. Minden mozdulatát figyeltem. Varázslatos népek voltak ők. Egyikük olykor a korhadt deszkákon ücsörgött, lábát a vízbe lógatta, hogy kinyújtóztassa fáradt tagjait. Ilyenkor melléültem és a tekintetét kerestem. Látni akartam benne egy jelet, egy ismerős arcot, egy nyomot, amin elindulhatok majd, ha a túlpartra érek. Folyvást a lépteit követtem, de nem láthattam a jövőt. Egyszer nézett csak rám, tekintete üres volt és szürke, mintha hályog takarná szívét, de megérezte tétovaságom, és kezemet kezébe vonta, mint egykor Apa, amikor érezte, lelkemben mélységes csüggedés lakozik, és bár a jövőt nem mutathatja meg, szíve óvón takarja be az én szívemet, hogy kétely ne kapjon ott helyet. Csodálva figyeltem őket. A Messzelátókat, akikből sugárzott a remény . …

Aznap hajnalban, vízi utazásom utolsó napján a messzeség népe készülődni kezdett. Egyenként léptek a tenger habjaira, majd eggyé váltak vele, hogy a halakkal cikázzanak a végtelen mélységekben. Tudtam indulnom kell, de éreztem messze még a part. Valaki karjába vont hát, és albatroszok szárnyán ringtam a langy fuvallatok közt, míg el nem értük a homokos fövenyt. Ahogy partot értem, visszanéztem még egyszer, hogy elbúcsúzzak Tőlük. Megláttam, hogy Egyikük görnyedt térdein a sekély vizet tapossa. Odalépett hozzám, kezemet kezébe vonta, és kagylók kincseivel töltötte meg. Majd tenyerével eltakarta füleimet, hogy értsem szavait. Nincs egyebem – mondta – csak a Lehetőség, amit adhatok. Ha eltévedsz a messzeségben és félsz, már Senki sem maradt aki segíthet, ha érzed, szívedből elpárolgott a remény, mint kagylóból az élet, ha hosszan szikkad a nap fényében, fogd ezeket a gyöngyöket, és ahogy én tettem, helyezd egy másik Ember kezébe, ezzel adva át neki a Lehetőséget. Ha megnyilvánulsz önzetlenségedben, ott leszek és utat mutatok neked a ködös messzeségben. – Karja lassan ereszkedett alá, és beszélt hozzám, ahogy távolodott, de fülem már süket volt szavaira. Hosszan révedtem utána, ahogy eggyé vált a vízzel. Majd kincseivel a kezemben elindultam a part mentén. …

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.