Nyár - A Cirkusz

2012.05.29. 08:09

  S ahogy a Porondmester az utolsó szót is kimondta, mélyen meghajolt bíborvörös köntösében, mely úgy festett, mintha félúton járt volna az elegáns szmoking és a hálóruha között. Majd ránk meresztette bagoly szemeit, s aranygombos pálcáját a szájához emelte, mély csendre intve mindenkit. A porond elsötétült, s felgyulladt a reflektor. Felcsendültek egy óvatos zongora félszeg billentyűi, s hiába kerestem a szememmel, a hangszerek mögött nem láttam embereket ülni. A kis kalapácsok egy egy taktusa mintha lelkünket keltette volna életre mélyen szunnyadó álmunkból. Halkan szólt a sötétben, szinte simogatott minden hangjegy. A porond teljesen üres volt, csak a zongora ártatlan dallamai töltötték meg a teret. Majd egyszercsak valami csiklandozni kezdte az orromat. Ahogy odanyúltam, egy hófehér tollpihe akadt ujjaim hegyére, apró és félszeg, akár hatalmas dunyhák bélései. S ahogy a zongora leütései szaporodni kezdtek, egyre több és több fehér kis szárny bóklászott be a reflektor tölcsérébe. Egyre nagyobbak lettek, s csak ringatóztak a levegőben szelíden. Úsztak, mint kecses hattyúk a kora őszi tavak vizén. Egy ártalmatlan fuvallat is megzavarta volna szűzies táncukat. A levegő szinte megállt, s szájunk elé tettük tenyerünket  nehogy megtörje otromba lélegzésünk a törékeny csodát. Majd óvatosan egy új dallam kúszott be a másik mellé, szinte észrevétlen. Keserédesen siklott a hegedű a zongora billentyűin. A Kötéltáncos először csak óvatosan az egyik lábát helyezte kecsesen egy arra úszkáló tollpihére. Bátortalanul illesztgette rá súlyát, amire láthatóan nem volt oka, hiszen olybá tűnt, egy közülük ő maga is. Törékeny volt, szépségéhez méltatlan, szinte sértő volt ez az otromba világ. Tekintete akár a riadt őzeké, oly szelíd és vágyakozóan kék volt, s mégis megbújt benne valami megfoghatatlanul mély fájdalom. Egészen úgy tűnt, mintha nem látta volna, hol van, nem látta volna mennyi ember veszi körül, nem tudta volna, mi is a valóság. Egyetlen dologra figyelt csak. Senki nem tudta, hogy mire. Majd egyik lábát követte a másik, lábujjhegyen ringott a tollpihékkel, törékeny karjai táncba hívták az erőtlen pihéket. Csupa báj volt minden mozdulata, a levegő, a felhők leánya volt. A Kötéltáncos. S a tollpihék csigalépcsőként vezették őt egyre magasabbra s feljebb, ki, egészen a sátor lukas tetején át, fel az égbe, a csillagok közé, hová tekintetünk már nem tudta követni. Megálltak, úsztak a levegőben, társukká fogadták az egyensúly urát. Először lassan, lépésről lépésre haladt felfelé az őrjítő magasságokba. Majd felbátorodott, s kapkodni kezdett, szökkenni, szinte rohant, szaladt, mintha megváltása felé tartana. Megmerevedett minden, a levegő, a pihékből kunkorodott végtelen légfolyosó. Elállt a lélegzetünk. A hegedű lágyan cirógatta szívünket, s mi lélegzetvisszafojtva kerestük a Kötéltáncost, aki légből született, s aki a fellegek húga volt. Majd hirtelen, szinte lassítva ereszkedni, zuhanni kezdett törékeny teste. Nem kapálózott, egy hang sem hagyta el a torkát, csak esett alább és alább, míg végül fájdalmasan földet ért a porban. A pihék szétrebbentek, s már csak a zongora billentyűi kalapáltak fájón. A Kötéltáncos felült a porban, riadt tekintete könnyben úszott, de félelem ott nem kapott helyet. Felnézett, s halovány kék szemeit egy, a közönségben ülő férfinak szegezte. Amikor odapillantottam, hogy ki lehet az, a Fénymágnás ült, valahol a hátsó sorok egyikében. Egyedül, komoran, rongyos ruháiban, s molyrágta kalapjában, ahogy akkor, egyik este a kikötőben találkoztunk. Féktelen szeretettel s vágyakozással nézte a porba hullt leányt. A zongora halkulni kezdett, a cirkuszi sátor a poronddal együtt összeszűkült s csak a Fénymágnás s a Kötéltáncos maradt benne. Majd halkan, szinte suttogva,  megszólalt a leány akinek akkora már minden csontja összetört:

A bejegyzés trackback címe:

https://enesaszerelmeim.blog.hu/api/trackback/id/tr854552151

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása