Ma egész nap ’halo’ztam de nem vette fel senki. Várok, várok, borzasztó türelmetlenül és idegbetegen és az egészben az a szép, hogy azt sem tudom mire. Úgyhogy egy éles logikai kapcsolással rádöbbentem, cselekednem kell! Megint rekednek meg az érzelmek, gyűlik az állóvíz és annak ellenére, hogy folyamatos ürítési ingerem van, egyszerűen nem akarnak a dolgok kijönni. Valószínűleg a természetemből fakad a raktározás, a sürítés, a parafelhalmozás aminek se vége se hossza. Jogos a kérdés, miért görgetem a szart magam előtt? Amikor már önmagában nehéz feladat a feldolgozás és a megfelelő konklúzió-levonás, de nem, én nehezített pályán feszülök, mert érlelem a később teljesen fölöslegesnek tűnő drámákat. A mai napomban az az érdekes, hogy a szokottnál érdekesebben csípődött be egy ideg az agyamban, és ennek okán olthatatlan vágyat éreztem hogy virtuális tollat ragadjak. A fejemben fészket rakott egy igen nyugtalanító gondolat, amire keresem kutatom a választ, de nincs meg. Para. Hogyan tovább? Igen, letettem valamit az asztalra, kiürítettem a tárat, bedobtam mindent all in, és újabb téteket tettem egy új játékban. És igen, azt hiszem azt várom, hogy megadja e a kis vak vagy nem. Az a rohadt kis vak, annyit gondolkozik ezen, hogy belezsibbadok teljesen. Persze itt előjött az akció-reakció kérdés is, hiszen mindent indukál valami, csakhogy most én voltam a katalizátor és várom a lecsapást, amit ezúttal felütésnek remélek. Talán. Megint teljes a káosz. Nem látom a kiutat, belefogtam egy új útba, felépítettem mindent újra tokkal vonóval, és most itt állok a frissen mázolt falak közt és nézek bambán arra a bizonyos új kapura, hogy tényleg, jobbra vagy balra? Igazából mindkét út végtelenül csábít, mégis azt hiszem hihetetlen kockázatot vállalok bármerre veszem is az irányt. Vagy maradjak mégis atombiztosan levédett vadiúj odúm falai közt? Ezt egyszer már csúnyán elbuktam, mégis nagyon vonzó, mert ezzel a kockázat minimálisra csökken, mégis a várt, vélt vagy valós haszonra nemhogy esélyem nincs, de gyakorlatilag lehetetlen. Ennek ellenére, ha minden zsetont bedobok, irgalmatlan nagyot is bukhatok. Vagy nem. Imádom a pokert.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.