... Az élet néha igazságtalan. Olykor irreállisan nehéz akadályokat görget elénk, amit nemhogy megugrani nehéz, de a látványa is mélydepresszióba dönt. Aztán követik egymást az események, egyik hibát elkövetjük a másik után, és hopp, máris bezárnak az elmeosztályra, vagy ránk hívják a rendőrséget, ha a kelleténél kicsit jobban összezuhanunk. A jobbik eset talán, amikor tudomást sem vesz senki arról, hogy az életünk romokban, és csak süllyedünk egyre lejjebb és lejjebb... Azért nem minden esetben végződnek csúnyán az események, de a valamit valamiért alapon, Valamit mindig elveszítünk, hogy később nyerhessünk vele. Az már más kérdés, hogy a tanulság levonása megérte e a veszteséget. Van amikor igen, van amikor nem. Nagyon sokféle embert ismerek. A környezetemben élők mindegyike egy egy különálló egyedi egyéniség, és minimális jóindulat nélkül biztosan állíthatom, mindannyiunkat be lehetne zárni a Lipótra. De már nem üzemel :) Mázli! Szabadon rohangászunk a világban, felügyelet nélkül ... Azért mi szeretjük egymást, és ami a legfontosabb, nem tudunk egymás nélkül élni, akármennyire is szeretnénk néha kiszakadni... 

... Lina megint bajban van... Rendelkezik azzal az emberfeletti képességgel, hogy akár személyes jelenlét nélkül is, egyszerre több emberből képes hihetetlenül szélsőséges érzelmeket kiváltani. Igen, rosszat is , de jót is... Csakhogy ezútta megismertem a másik oldalt. Az éremnek mindig két oldala van, de sokszor annyira elvakít a düh, és az hogy a saját öntudatunkon esik csorba, hogy észre sem vesszük, van egy fej is az írás mellett...Két embernek együtt élni talán az egyik legnehezebb dolog. Főleg azután, miután kipukkadnak a rózsaszín lufik, és ott áll előttünk az ember, puszta valójában, glória nélkül.Ráébredünk, hogy nem krőzus, nem supermen, ő is csak egy ember, aki néha dühös, néha türelmetlen, önfejű, makacs, olykor-olykor goromba is, és nem utolsó sorban van az a pillanat, amikor mindenhol jobb mint otthon. Aki ezt nem ismeri el, hazudik.  Nagyon sok szeretet és türelem kell az együttéléshez. És még több szeretet és még több türelem. Ha valaki becuccol a mindennapjaidba meg kell tanulni lemondani, és önzetlennek lenni. De nem mindegy az arány, hogy ki miből mennyit ad. Elkezdődik a marakodás, a veszekedés, az igazszágtalanság, és egy szép napon arra kel fel az ember, hogy a férje belekakál a cipőjbe. Ez persze fikció. De meddig fajulhat két ember között a düh és a feszültség, ha nincs időben kezelve, ha mindig csak lenyeljük a könnyet és a fájdalmat, ha mindig csak engedünk, mikor már rég nem a szeretetről vagy a szerelmeről szólnak a dolgok, csak egymás kicsinálásából? És egy ilyen helyzetben már nincs olyan hogy valaki hibás vagy nem hibás... Mindenki hibás. Mert mindenkinek nehéz. Engedni, lenyelni, odaadni, elfelejteni, fátylat borítani, türelmesnek lenni... és mindemellett szeretni. Hiszen csak akkor van értelme.

   Pokoli nehéz újra felépíteni egy életet, és még nehezebb visszatérni az életbe, amikor semmi sem köt már oda. És hogy van e reménysugár? Igen, van! Sokszor onnan kapjuk a segítséget, ahonnan egyáltalán nem várnánk! Én nagyon szentimentális, romantikus és naiv vagyok, annak ellenére, hogy jól álcázom. Hiszek az alapvető emberi értékekben, hogy egy nőnek nőnek kell maradnia egy kapcsolatban, hogy a férfi férfi tudjon lenni. Hiszek a házasság szentségében, hogy vállalnunk kell a tetteink következményeit, és kilapátolni magunkat a szarból. Mert csak így van értelme.

  Mindenkinek nehéz. Sok a kérdés, amire nem érkezik válasz, vagy legalább is nem időben. Megdőlnek az elméletek, elveszítjük az évezredes hitet, felbomlanak a kapcsok, az eskük, elveszik minden ami érték. De ilyenkor is fel kell állni. Újra felhúzni a falakat, összerakni ami eltört, megkeresni ami elveszett... És együtt könnyebb, még akkor is, ha azelőtt könnyebnek tűnt külön. Még akkor is, ha azok akiktől a segítséget kapjuk tökéletesen ellentmondanak minden korábbi elképzelésünknek." Ó ennyi csak mi tudható, szeretni kell, és szeretve lenni jó..." - még akkor is ha mindenkinek nehéz...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.