Másnap reggel ahogy felébredtem úgy rémlett, mintha nárciszokkal álmodtam volna melyeken még oly friss volt a festék, hogy szinte féltem, ha nincs lefóliázva a vén parketta, elcsöppennek s végérvényesen összefogják. Majd döcögősen, kicsit kevésbé kelletlenül mint az előző lázas hajnalon ropogni kezdtek a középkorú darálóban a félénk kávészemek. S ahogy megéreztem a felém lopakodó, bátortalan illatot hirtelen megjelent előttem egy emlék. Aminek a létezéséről szinte már nem is tudtam, csak az egykori érzés sejlett fel bennem néhanap, kopáran, fakón, régi fényét vesztve. Emlékeztem rá. Ahogyan megdobbant a szívem. Ahogyan bizseregni kezdett a lábujjamban egy kacér vágy gondolata, s az ereimben a véredények kézről kézre adták, hogy egy pillanat leforgása alatt végigrobogjon egész testemen, míg el nem éri a fejem búbját. Emlékeztem arra is, hogy mosolyogni kezdtem, olyan őszintén, mint azelőtt talán soha. Hogy egy mozdulat jutott el a balfelemből indulva a jobb karom irányába, mely végül egy óvatos, ám annál melengetőbb kézfogásban végződött. Emlékeztem egy sálra, amelynek azt hiszem, sőt biztosan tudom, hogy sárga színe volt. Sárga mint a felkelő nap utolsó rám kacsintó, még búcsúzóul felém intő sugara. Emlékeztem a bennem mélyen nyugvó zsigerek vitustáncára, s arra a furcsa megmagyarázhatatlan érzésre, hogy talán, minden addigi híresztelés ellenére mégsem vagyok egyedül. Emlékeztem arra is, hogy furcsán kezdtek el fújni akkor a tajtékos szelek, s mintha megállt volna az idő, úszni kezdett a falon lázasan zakatoló, alig kicsomagolt óra számlapján a fürge percmutató, s igen, a kávé illata, ami éppen akkor lett készen, óvatosan kúszott mellém, mintha félne attól, hogy megbont valamilyen megmagyarázhatatlan egységet. Emlékeztem arra is, hogy abban a pillanatban sercegve lobbant fel az apró mécs lángja szívemben, s a kicsiny fény büszkén hirdette, hogy itt ma lábnyomait hagyta a szeretet.

Útnak indultam ismét, azon a reggelen is. Végigsétáltam az álomtól még lustán ásítozó macskaköveken. Elsétáltam a rezzenéstelen arccal menetelő Óriások között, akik aznap is egyhangúan lépkedtek monoton céljaik felé. Tudomást sem vettek rólam, én mégis lopva néztem csak rájuk, mintha attól kéne tartanom, hogy kiderül, látom a sárga színt. A zöldséges faládáiból vígan kacagtak rám a frissen áruba bocsájtott citromok és grapefruitok, a sárga fényű lámpa cinkosan kacsintott rám mielőtt szabad utat adott volna a toporgó kocsisornak. Az elsárgult őszi levelek tótágast álltak az avarlepte betonon, mielőtt megkezdték volna álmatag táncukat a hajbókoló széllel. A virágárusnál kecsesen hajlongtak a frissen vágott sárga rózsák, s úgy tűnt mintha töviseik is megunták volna az örökös szurkálódást. Valamiért szebbnek láttam aznap a világot. Rég elfeledett emlékeim szelei fújtak lelkemben s a gyermekkor harsogó zsivalya, mely ekkor már óvatos, némán lopakodó csenddé szelídült bennem, alig észrevehetően csírázni kezdett valahol belül. A levél, amelyen Valaki üzenetet hagyott nekem a zsebemben őrizte szokatlan titkomat s cinkosomként lapult a textilek között. Az egyetlen bajtársam volt akkor a hatalmas szürkeség közepette. Egy halvány reménysugár ami emlékeztetett valamire, ami egykor hatalmas tüzeket gerjesztett bennem, ami hajtott, űzött nappalokon s éjjeleken át, s aminek hosszú hosszú ideje már írmagja sem termett bennem. Ami továbblökött az élet göröngyös lejtőin, s állhatatosságot adott szívemnek az ordas viharok közepette. Éreztem, hogy készülődnek a fellegek, hogy mindent elsöprő égzengés közeleg, ami később halk szitálássá csendesül majd, s megtisztítja a hamulepte szürke szíveket. Ami után kihajt minden mag, mely addig a földben várakozott a tavaszra, s mely örök télre ítéltetett egykor, egy magányos, bánat áztatta napon. Mintha valamely ősi átok törne most meg váratlanul, akár a vulkán, mely évszázadokon át szunnyadt tekintélyt parancsolón, s melyről senki nem hitte, hogy valaha felizzanak benne a soha nem szunnyadó parazsak. Izzott a levegő, s a változás szele kéjesen cirógatta halványuló vonásaim. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.