Badacsony... Kiérek a Délibe és már tűkön ül a bennem élő gyerek, aki egész évben a balatoni nyaralást várta. Felszállok a Budapest-Tapolca járatra, feldobom a cuccom az egymillió éves vasrácsra és belesüppedek a még nála is öregebb bőrülésbe, amin tán még nagyapáink is…

Ma éjjel mindenáron valamilyen frappáns kifejezést akartam találni az állapotra, ami végül arra késztetett, hogy hajnalban nyúlcipőt húzzak és tizennégy kilométert fussak az ásítozó városban. Majdhogynem az életemért. Aztán a zuhany alatt beugrott: kafkai fordulatot vett az…

Minden napnak megvan a maga baja - gondoltam magamban délután, amikor egy laza mozdulattal beletérdeltem az üvegajtóba, ami természetesen szanaszét vágta a lábam. Az ehhez hasonló apróbb háztartási balesetek a mindennapjaim részévé váltak, így már meg sem lepődöm azon, amikor…

Szép fővárosunk lassan magához tér az árvízi pánikból. Ahogy óvatosan húzódik vissza a Duna, mi, öntelt budaiak és pestiek visszaevickélünk a kanapéra és elégedetten konstatáljuk: megúsztuk. A tény viszont tagadhatatlan, valamilyen megmagyarázhatatlan hangulat ült Budapestre…

Elengedés. Borzasztóan nehéz, főleg amikor olyan görcsösen ragaszkodunk valamihez, hogy szem elől tévesztjük azt a leheletnyi körülményt: fiktív foglyunk tulajdonképpen köszönőviszonyban sincs azzal, amit úgy hívunk, realitás. Ilyenkor összeolvad képzelet és valóság, utóbbi…

Végre itt van. Igen, a tavasz. Egészen pontosan január óta várom az első napsütést, amiben a következő fél év minden reménysugara ott szikrázik. Az összes tejeskávé, amit kicsit borzongva iszunk majd a téltől poros asztaloknál, jelentéktelennek tűnő dolgokról csevegve. Minden…

Percekig álltam a szakadó esőben és csak arra tudtam gondolni, hogy mi ostoba, önelégült, törtető emberek elfelejtettünk vágyakozni. Úgy igazán. A nagy, csillogó és drága dolgokért persze meg tudunk halni ma is, dolgozunk érte, kuporgatunk, spórolunk... Terveztem a hetet és…

Az elmúlt időszakot tagadhatatlanul a makacsság jellemezte.. Az emberek sztrájkolnak, tömegesen, kis csoportokban de egyénileg is a szürke hétköznapokban. Ám a lényeg mindig ugyanaz.. Valamit nem kapunk meg, amit várunk, amire szükségünk van, amit megérdemlünk, amire számítottunk.…

 Aki egy kicsit is ismer, tudja, gyűlölöm a változást. Elszakadni régi helyektől, tudni, hogy vannak utcák, ahol már valószínűleg soha nem sétálok végig, kidobni régi ruhákat, integetni vonat után, ami messzire visz valaki fontosat, rápillantani egy kopott, rongyos pórázra,…